Sziasztok pajtik! 

Nyolc eve koltoztem Budapestre, most pedig van meg nyolc teljes napom ebben a varosban. Inkabb nem kezdem el sorolni Nektek, hogy milyen szeles skalan mozognak jelenleg az amugy is hisztis erzelmeim.. ;) 

Hianyozni fogtok csajok! Nem is sejtitek, mennyire. :((  Ezt a blogot Nektek es magamnak is irom, mert tudom, hogy borzalmasan nehez lesz az elejen, de szeretnem mindig leirni ide a csudijo dolgokat is, amik tortennek majd velem (mert igy lesz!). 

Halas vagyok a szuleimnek, hogy megbirkoztak a gondolattal, hogy itt hagyom oket, es hogy nap mint nap tamogatnak a dontesemben. Leginkabb termeszetesen kicsi Dorkunak vagyok halas, hogy megszuletett es batran rabizhatom az anyukamat :). <3 

(Az exeimnek pedig koszonom, hogy mar a multam csucskeben vannak mind, es igy batran belevaghatok vegre abba, amire regota vagytam! Koszi sracok, szerettelek titeket! (Sose novok fel, tudom.) 

N.